A kedvenc állattartás környezeti veszélyei

Prof. Dr. Tóth Szabolcs

A városok gyors fejlődése, a betonfelületek növekedése a természeti környezet felszámolásához vezetett. A "vissza a természethez" divat és a magányos idős emberek számának rohamos növekedése következtében a lakásokban erősen nőtt a tartási ismeretek nélkül befogadott, legkülönbözőbb fajú állatok száma. Ma már az állatbarátok nemcsak kutyát, macskát, díszmadarat tartanak a lakásukban, hanem tengerimalacot, fehér egeret, fehér patkányt, aranyhörcsögöt, mókust, gerlét, galambot, hüllőket, halakat, sőt majmot is. S mivel mindenkinek lehet kedvence, néha 1-1 lakás mini állatkertté alakul, ami fokozza a különböző fertőzési lehetőségeket.

Talán induljunk ki a jól ismert "Lifebuoy" reklámfilmből és ennek záró szövegéből, mely úgy hangzik, hogy “mert az élet, úgymond, nemcsak baktériumokról szól”. Ez a reklámfilm és még sok más hirdetés, melyek pl. állateledeleket népszerűsítenek, sokszoros lejátszásukkal azt tudatosítják a társadalomban és főleg ennek legfogékonyabb rétegében, a gyerekekben, hogy kedvenceikkel akárhogy érintkezhetnek, nincs veszély, ha a hirdetett anyagokkal fertőtlenítenek, állatokat fürdetnek, illetve táplálnak. Ez persze nem igaz, torzítja a valóságot. A hirdetések mellől – pénzszűke miatt – hiányoznak a társadalmi célú felvilágosítások, melyek talán még fontosabb teendők betartására (pl. védőoltások elvégzésére, időszakos féregtelenítésre, ivartalanításra, állatokkal szembeni viselkedés szabályaira, stb.) hívnák fel a figyelmet, hogy az állattartás elsősorban az állattartók, de a társadalom és az állat számára is veszélymentes lehessen.

Környezetünk élőlényeinek népes táborát alkotják a baktériumok, a vírusok, a sarjadzó és a fonalas gombák, valamint az egy- és többsejtű élősködők. Ezek száma messze meghaladják a lakosság és az állatok létszámát. Közülük igen sok azzal az örökletes tulajdonsággal rendelkezik, hogy az állatvilág bármely fejlettségű csoportjának tagjait és az embert is képesek megfertőzni. A közvetlen érintkezésen kívül fertőzhetnek közvetetten – tárgyak, víz, levegő, stb. – útján. Az eredmény a tünetmentes fertőzéstől az enyhe fertőzésen át a halálos betegségig változhat, miközben a kórokozók és ezeknek fertőzőképes fejlődési formái a közti gazdák, valamint a rájuk fogékony állatok és emberek között körforgásban vannak.

Ezeknek a tényeknek semmibe vétele – mint azt a már idézett reklámszöveg teszi – súlyos hiba és komoly szellemi környezetszennyezésnek minősül. A kórokozók szervezeten kívüli túlélését sok minden befolyásolja: a kórokozók életképessége (virulenciája), mennyisége (utalunk itt a városokat naponta elborító több tonnányi állatürülékre), a kórokozók védelme (burok, fehérjebevonat vagy az ürülék anyagai, stb.), csírapusztító tényezők jelenléte, erőssége, hatásának időtartama (kiszáradás, meleg, fagy, kémiai hatás, UV sugárzás, enzimhatás, stb.), a fogékony emberek, állatok természetes vagy oltással szerzett ellenálló képessége vagy ennek a hiánya, csökkenése.

Mindezek együttesen, egymás hatását is módosítva – rendszerint erősítve – hatnak. Így érthető, hogy esetenként nagyon változó lehet az adott kórokozó túlélési esélye, a fertőzési lánc kialakulásának a lehetősége, valamint az is, hogy a fertőzések megerednek-e vagy sem. A kórokozók és a szervezet közötti küzdelem kimenetelétől függ a betegség lefolyása.

Az állatról emberre közvetített (un. zoonotikus) kórokozók többsége az úgynevezett elsődlegesen természeti gócokban együtt élő állatfajok (talajlakó rágcsálók, vadon élő állatok és ezek élősködői, mint pl. a kullancs, bolha, szúnyog) szervezetében él és szaporodik, legtöbbször tünetmentesen.

A vérszívó közvetítők szervezete, bélcsatornájuk és azok hámsejtjei különösen jó szaporodási feltételeket biztosítanak a vérrel felvett kórokozók részére. Nagy egyedszámot érhetnek el, ami annak is köszönhető, hogy a kórokozók az alkalmi gazda szervezetében jelentősen védettek a külvilág csírapusztító hatásától. Ezek fertőzik azután közvetlenül (erdei munka, természetjárás, stb.) vagy közvetve a háziállatokon keresztül az embert. A fertőzöttség bizonyossága költséges laboratóriumi vizsgálattal is csak pozitív eredmény esetben mondható ki, viszont a negatív eredmény nem zárja ki a kórokozó hordozását. Röviden bemutatnánk néhány háziállatként tartott állatfaj fertőzési lehetőségeit.

A KUTYA ÉS A MACSKA

VESZETTSÉG: vírus okozta, harapás, marás útján terjedő halálos betegség. Minden kutyát 6 hónapos korában kötelező védőoltásban részesíteni, és ezt évente ismételni. Marás esetén orvoshoz kell fordulni és az állatot hatósági állatorvosi megfigyelés alá kell helyezni 14, bizonyos esetekben 90 napra.

LEPTOSPIROSIS: baktérium okozta, vesegyulladással járó betegség. A beteg állat vizelete fertőz! Rágcsálók vizeletével terjed a háziállatokra: kutyára, macskára. Jelenlegi elterjedése nagyfokú! A szarvasmarha és sertésállomány 50%-a fertőzött. A kórokozó hónapokig elél lassú vizekben, állatfürösztőkben. Fertőzhet szájon keresztül étellel, itallal, mindennel, ami rágcsálók vagy más beteg állat vizeletével szennyezett, de bőrön keresztül is fertőz, így a kutyával való fürdés is lehet fertőzés okozója.

GÜMŐKÓR (TBC): Kórokozója egy vastag viaszburka miatt igen ellenálló baktérium. Számtalanszor az emberi köpet, vizelet, széklet (csövesek, hajléktalanok) által fertőzött állat adja tovább a kórokozót a gazdájának és társainak.

GOMBÁS BŐRGYULLADÁS (Dermatophytosis): A kórokozó gombák spórái igen ellenállóak minden külső behatással szemben. Hosszú ideig fennmaradnak a szobai porban, állatok szőrén, tárgyakon, amivel a beteg érintkezik: alom, takaró, kefe, stb. . A gombák hordozói és terjesztői nemcsak klinikailag beteg, hanem látszólag teljesen egészséges állatok is lehetnek, mert a gomba a bőrükön és a szőrükben is jelen lehet. A betegségre az állat fején, fülén, orrhátán, szemhéján látható elváltozások hívják fel a figyelmet. Az állatot azonnal állatorvoshoz kell vinni, és a gyanús bőrelváltozást mutató személy is azonnal forduljon bőrgyógyászhoz. A fertőzött tárgyakat el kell égetni, a beteg állatot és az embert pedig kezelni kell!

LÁRVÁLIS GALANDFÉRGESSÉG (Toxacarosis): Legnagyobb veszélyt az emberre és a közti gazdára a tüdőben, majban, lépben, szívben, az agy- és gerincvelőben kifejlődő hólyagférgesség jelenti. A toxacarosis az orsóféreg lárvájához hasonló tüneteket okoz, de nem fejlődik soha féreggé. Sokszor halálos betegség. A lárvák és peték, épp úgy, mint a következő képen látható ascriasisnál is, a az állatok (pl. kutya, macska) ürülékével szennyezett utcaporból kerül az emberbe. Fertőzes szájon át, de belélegzéssel is törtenhet.

ORSÓFÉREG (Ascriasis): A vékonybélben élő parazita lárvája a különböző szerveken keresztüli vándorlás után végső helyére a vékonybélbe kerül, ahonnan féreg formájában ürül.-bélfalon át, a májban, tüdőben vándorolva roncsolást végez és parazitás gyulladást okoz.

MACSKA ESETÉBEN még további 3 veszélyre kell felhívnunk a figyelmet.

TOXOPLASMA: spórás véglény, melynek gazdája a macska, köztigazdája számos állatfajon kívül az ember. A macskák többsége tünetmentesen hordozza és ürülékével terjeszti a véglényt. A fertőzés szájon át történik. Az emésztőcsatornából bármely más életfontosságú szervbe vándorolhat (agyvelő, gerincvelő, szem, bármely más belső szerv, magzat). Az emberi fertőzés többnyire tünetmentes lehet, azonban a fertőzés a magzatra terjedve súlyos fejlődési rendellenességet is okozhat. A látszólag egészséges újszülött szemében megbúvó parazita akár évek múlva is okozhat vakságot. A csecsemő vízfejűségének vagy vetélésnek is gyakori okozója.

MACSKAKARMOLÁSI BETEGSÉG: A kórokozó baktérium a tünetmentes állat szájüregében él és a nyállal ürül. A macska mosdása közben jut a szőrre, lábvégekre és a karomra. A macska karmolással oltja be a kórokozót. A karmolás helyén göb keletkezik, majd begyulladnak és elgennyesednek a testtáji nyirokcsomók. A betegséget a seb fertőtlenítésével lehet elkerülni. CHLAMIDIOSIS: a baktériumok macskában tüdő és kötőhártya gyulladást okoznak. A szemváladék fertőzheti az embert, akinél súlyos légúti megbetegedés, atypusos tüdőgyulladás alakulhat ki. Váladékos szemű, orrfolyásos macskát állatorvoshoz kell vinni!

DÍSZMADARAK A csoportba számos eltérő fajú madár tartozik, ezek fogékonysága eltérő lehet az egyes kórokozókra, így veszélyességük sem azonos.

PAPAGÁJKÓR (ornithosis, chlamidiosis): baktérium okozta madárbetegség. A madarak – különösen a hullámos papagáj – tünetmentes hordozója lehet a kórokozónak, amit az orrváladékán kívül a bélsarával is üríthet. A kórokozó beszáradva az alomról, vagy tollazatról lebeghet a levegőben és belélegezve veszélyes légzőszervi gyulladást okoz. A megbetegedő madarak légző- és emésztőszervi, végstádiumban idegrendszeri károsodásra utaló tüneteket mutatnak.

SALMONELLOSIS: kórokozója béllakó baktérium, mely igen elterjedt, s minden állatfaj, főleg a madarak fogékonyak iránta. Székletük temérdek kórokozót tartalmazhat. Bélgyulladást okoz. Az ember legelterjedtebb zoonózisa. Évente 30-80 000 ember betegszik meg. GÜMŐKÓR (TBC): madaraknál a szájnyílás szegletében és a fej függelékein szoktak a gümőkóros elváltozások kifejlődni. A fertőzést továbbadhatja embernek, fogékony állatfajoknak pl. kutya, macska, majom, stb., és ugyanezektől meg is kaphatja.

APRÓ RÁGCSÁLÓK Népes csoport, amibe számos faj sorolható (pl. tengerimalac, hörcsög, egér, patkány). Sokféle kórokozó elsődleges gazdái, tünetmentes hordozói lehetnek. Ezért tartásuknál fokozottan kell figyelni a tisztasági és állattartási szabályok betartására. Ha az alábbiakban tárgyalt tünetek embernél vagy állatnál jelentkeznek, azonnal orvoshoz kell fordulni és az állat állományt fel kell számolni. A már eddig említett veszélyeken kívül meg kell említeni:

Q LÁZ (coxiellozis): a nagyon elterjedt baktériumot a tünetmentesen hordozó rágcsálók vizelete és váladékai is tartalmazhatják, de tömegesen a székletükkel ürítik. Innen beszáradva a levegőből kerülhet a légzőszervekbe és lázas betegség, majd atypusos tüdőgyulladás kialakulása mellett szinte mindig gócos májgyulladást okoz. RODENTIOSIS: a kórokozó 2 változata (a bélcsatornában és a belső szervek elhalásos gócaiban, és a nyirokcsomóban előforduló) világszerte elterjedt. Az állat és az ember megbetegedése hasonló lefolyású. A bélfodri nyirokcsomók gyulladása, vakbélgyulladásra utaló tünetek mellett lassú lesoványodás, gyengeség mellett következik be a halál.

Még két fontos betegséget kell megemlíteni. VESEGYULLADÁSSAL JÁRÓ VÉRZÉSES LÁZ (a koreai Hanta folyó völgyéből terjedt el): rágcsálók is tünetmentesen hordozzák. Ürülékkel, vizelettel, váladékkal és ezekkel történő érintkezéssel, szájon, tüdőn keresztül vagy harapással fertőződhet az ember. Fő tünetek: magas láz, hasi fájdalom, hányás, veseelégtelenség és vérzések.

A LYMPHOCYTÁS AGYHÁRTYAGYULLADÁS rágcsálóknál tünetmentes. Az állat vizeletével és testváladékaival szájon át, vagy bőrsérüléseken keresztül fertőzheti az embert. Az emberek 1/3-a ugyancsak tünetmentesen fertőződhet, míg többségüknél kezdődő lázból agyvelő- és agyhártyagyulladás fejlődik ki.

MAJMOK Mivel a majomban a legtöbb zoonótikus kórokozó megtelepedhet és szaporodhat, csak karanténozás után fogadjuk be otthonunkba. MAJOM AIDS (SAIDS): a vírust – gazdája az afrikai zöldmajom mellett – még számos rhesus majomfaj hordozza tünetmentesen. A kórokozó okozta fertőzés csak vérvizsgálattal mutatható ki. Az állatot csak sorozatos negatív serologiai eredmény után lehet fertőzésmentesnek nyilvánítani. A fokozott tisztasági és tartási szabályok betartása ennek ellenére sem hanyagolható el. A kórokozó bőrsérüléseken át juthat az ember szervezetébe. Megeredése nem gyakori, de nem elhanyagolható.

Az elmondottak világosan rámutatnak arra, hogy az állattartás nemcsak az ember szórakozási, társkeresési, hatalmi, védelmi igényének kielégítésére szolgál, hanem oda kell figyelni a velejáró egyéni és társadalmi veszélyekre is.

Tehát mielőtt egy állatot befogadnánk felelősséggel kell átgondolnunk melyek az állat:

  • létének és fajtájának természetes veszélyei,
  • ezek megelőzésének lehetőségei a lakáson, házon és az életközösség tagjain belül,
  • anyagi terhei (oltások, állatorvos, vitaminok, tisztító- és fertőtlenítő szerek, stb.),
  • speciális természeti igényei (elhelyezés, etetés, tisztálkodás, vele való foglalkozás),
  • gondozási lehetőségei (nevelés, tanítás, levegő-, víz-, mozgásigény kielégítés, rendszeres egészségügyi kontroll, takarítás, kullancstalanítás, stb.),
  • elviselhető-e a szomszédoknak,
  • lesz-e rá időnk és türelmünk élete végéig ?

Az állattartás veszélyeinek megelőzéséhez még azt is tudni kell:

  • hogy az állattal együtt a speciális használati utasításokat, könyvet is meg kell vásárolni. A benne leírt szabályokat – különös tekintettel az egészségügyi, tisztántartási utasításokra – szigorúan be kell tartani,
  • talált vagy kóbor állatot csak alapos állatorvosi kivizsgálás és megfelelő idejű karanténozás után lehet befogadni,
  • ismeretlen eredetű lázas megbetegedésnél mindig gondolni kell állatok által közvetített fertőzési lehetőségre,
  • kórelőzmény felvételnél ismertetni kell az orvossal, hogy a beteg a megelőző időben milyen állattal állt kapcsolatban a lakásban vagy azon kívül,
  • ha az állat megbetegszik, azonnal el kell különíteni, fokozott óvatossággal kell bánni vele, állatorvoshoz kell azonnal vinni,
  • elhullásnál az okot ki kell vizsgálni és a környezetet – lehetőleg az állatorvos tanácsolta módszerrel és vegyszerrel – fertőtleníteni kell.
    • Környezet- és társadalom-biztonsági szempontból mindenkinek tudni és másokkal is tudatni kell, hogy A KUTYA (ÉS MINDEN MÁS) ÜRÜLÉK ÉS ALOM ERŐSEN FERTŐZŐ HULLADÉK AKKOR IS, HA BIZTOSAN EGÉSZSÉGES EGYEDTŐL SZÁRMAZIK! A fajonként is változó mikroflórájú ürülékekben található baktériumok, gombák, véglények, stb. tünetek nélkül is veszélyt jelenthetnek az emberre, amiről egy következő allergiológiai, immunológiai előadásunkban fogunk szólni.

      Még néhány szempontot jó lenne figyelembe venni a ma legelterjedtebb háziállatok a kutya és a macska tartásához:

      • a kölyökkutyát nem tanácsos közterületen addig sétáltatni, amíg a leggyakrabban előforduló fertőzések (szopornyica, fertőző májgyulladás, parvovírusos bélgyulladás, leptospirosis, coronavírusos bélgyulladás) elleni védőoltásokat nem kapta meg és nem volt féregtelenítve,
      • macskák védőoltása és féregtelenítése is ugyanilyen fontos. Az állatokat évente kétszer, ha gyermek is van a környezetben, akkor négyszer ajánlatos féregteleníteni,
      • többlakásos házban – rendeletileg engedélyezetten sem – tanácsos egynél több állatot vagy a bezártságot rosszul tűrő, nagy mozgásigényű állatot tartani, különösen nem kisgyerek mellett. Ez sem az állatnak, sem a környezetnek nem jó és a veszélyt növeli,
      • ami a tisztaságot illeti: vajon hányan gondolnak arra, hogy az állat szükségletének elvégzése után a végbélnyílásán és a környező szőrzeten millió szám maradnak baktériumok és esetleg más fertőző képletek, melyeket hazatérve ülés, hentergés közben beletöröl a szőnyegbe, padlóba, esetleg a fotelbe vagy az ágyneműbe. Sajnos ezen a naponkénti fürdés sem segít,
      • a macskák gazdái úgy hiszik, a macska tiszta állat, mert lenyalja magáról a fertőzést, holott folytonos mosdásával egész szőrére szétkeni, ahonnan a kórokozók hasonló módon terjednek tovább, mint a kutya esetében,
      • a járdákon beszáradó különböző szennyeződések (állati vizelet, TBC-s köpet, madárpiszok, stb.) eltávolítását a víz- és csatornadíjak drágasága miatt száraz sepréssel kísérelik meg. A kórokozók felporzása minden fertőzési lehetőségnek, de főleg a légúti fertőzéseknek kedvez.

      Az ember és az állat egészsége védelmében a környezet már kialakult igen erős mikrobás szennyezettségét meg kell szüntetni, meg kell állítani! Ehhez szükséges a tudnivalók terjesztése és komoly társadalmi összefogás. Reméljük mindkettőben mostantól Önök is partnereink lesznek! Az eset súlyosságát igazolja, hogy az állatról emberre terjedő betegségek száma hallatlan mértékben növekszik és köztük az eddig csak feltételes kórokozók is járvány szerephez jutnak.

      AZONNALI TEENDŐK - Az állat ölelgetését, csókolgatását, együtt fürdést, egymás szájából etetését, melyek a szeretetnek csak látszólagos megnyilvánulásai - el kell felejteni! - Helyette az állatok iránt és környezetünk iránt érzett felelősséget és valódi szeretetet bizonyító magatartásokra kell kísérletet tenni:

      • az egészséget védő rendelkezéseknek betartásával,
      • a környezetet védő magatartás tanításával,
      • a fajának megfelelő speciális igények figyelembe vételével.

      A veszélyek felszámolásában nagy lépés lenne, ha a kutyák ürüléke egyenesen a csatornába kerülhetne. Ennek legegyszerűbb módja, hogy szükségletüket a nyílás fölött végezzék el. Ha nem:

      • úgy a kísérő, amikor látja, hogy a kutya lekucorodik tegyen alá egy nylont, vagy többszörös újságpapírt vagy kemény papírdarabot, amiről az eredményt szórja a csatornába vagy a WC-be!
      • nem utolsó sorban szorgalmaznunk kell a járdák vízzel történő rendszeres tisztításának lehetőségét!