A fehérjék az élet molekulái. Csak kisszámú aminosavból felépülő fehérjetermészetű anyagokat peptideknek nevezzük. A szervezet összműködését a nagy molekulájú fehérje (a peptidek nagyságának több százszorosát is elérhetik) térszerkezetének végtelen (többmilliárdos) variálhatósága oldja meg. Érdekes, hogy ezek a fehérjemolekulák bizonyos bonyolultságon túl már nem valósítják meg szerkezetükben a kiszámítható összes variációt, csak a lehetségesnél jóval kevesebbet (pl. az emberi test, működéséhez, mindössze 50-60 ezer különböző fehérjét használ fel).

A fehérjék húszféle aminosavból, peptidkötésekkel, polipeptidlánccá kapcsolódnak össze. Kapcsolódási helyeikhez változatos oldalláncok csatlakozhatnak, sokféle mintázatban. Pl a szénatomokat tartalmazó láncokból felépülő szénhidrátok, (sejtmagok, sejtfalak alkotórészei) A láncok a térben, a vízmolekulák gyenge elektromos hatására és a zsírjellegű anyagok ( lipidek, melyek működési területeket elválasztó határok hártyák felépítésében vesznek részt, a sejtek belsejében is) hidrofób hatására összecsavarodnak. Egyedi tulajdonságokkal rendelkező elektronfelhőjük van. Az egyediségüket jelölő részük egyben meghatározza a szervezeten belüli helyüket és tulajdonságaikat is (pl. selyem szálainak merevségét vagy a gyapjúszálak rugalmasságát). A fehérjék energiatermelő folyamatai igen hatékonyak és szervezettek. Működni csak belső környezetüknek (sejtjüknek, szervezetüknek) bizonyos fizikai, kémiai körülményei között képesek (pl. hüllők és kétéltűek között ezek a határok szélesebbek, ember esetében szűkebbek, vö. testhőmérséklet 36-38 C között). Az immunfehérjék a fehérjemolekulák egyik speciális mintázatban összerendeződött alcsoportja.(immunglobulin = ellenanyag molekula, két polipeptid párláncból tükörkép módjára kapcsolódnak egymással) Sejtekhez kötötten vagy oldott állapotban védelmi feladatokat látnak el az immunrendszeren belül.


Vissza