A szervezet működésének alapfeltétele a külső-belső egyensúly folyamatos fenntartása. Ehhez szükségesek a bonyolult idegi, hormonális és immunológiai (védelmi) kapcsolatok működése. A kapcsolatokat az egész testet behálózó vér és nyirokér, valamint idegrendszer biztosítja.

Az emberi szervezet immunválaszában automatikusan vesz részt az egyedek sejtes és nem sejtes elemeinek minden lehetősége.

Az immunrendszer szövetei, szervei és sejtjei az egész testben tervszerűen szétszórva helyezkednek el. A védekező rendszer vázát képező nyirokérhálózat mellett a vérerek biztosítják a szétszórt, szakszerű (speciális) védelmi elemek egybehangolt működését. (Nyirok = lympha = görög szó, ami tiszta, átlátszó folyást jelent.) A nyirok átmossa a test szöveteit, szerveit és a nyirokereken keresztül visszaáramlik a vérbe. Tehát, mindkét keringési rendszeren belül az immunrendszer sejtjei és molekulái mellett megtalálhatók a behatoló idegen elemek molekulái és sejtjei is.

Az immunrendszer sejtjei, a vérképző és nyirokrendszer közös őssejtjéből erednek. Az őssejtek élettani körülmények között a csontvelőben és kis számban a vérben fordulnak elő. (Bármelyik őssejt, bármiféle ellenanyagot képes előállítani, fajlagos ellenanyagot is.) Az ezekből képződő nyiroksejtek (limfociták), a csontvelőben, a lépben, a nyirokcsomókban, (pl. mandulában) és a csecsemőmirigyben szaporodnak, majd a nyirokérhálózatban (ahol a limfociták vannak túlsúlyban) és a vérben keringenek Az immunrendszer keringő sejtjeit a vér mikroszkópos képében is meg tudjuk különböztetni.  

Van, ami a mikroszkópos képen nem látható, mert molekuláris nagysága miatt, jóval nagyobb felbontásra lenne szükség. Ilyenek a sejt felületén megjelenő, MHC génrendszer, ( teljes szövetazonosító rendszer), melyek örökletesen az egyénben, igen nagy variációban vannak jelen, a T sejtekhez kötötten, de oldott formában is. (T sejtek,  a timuszban = csecsemőmirigyben nyerik el végleges szerkezetüket, vagyis megkapják különböző munkaköri leírásukat). A T sejtek az antigént, idegent csak ezeknek a molekuláknak a jelenlétében ismerik fel. Ezek a molekulák peptidreceptorok, (a speciális sejtek felületén, sokszorosan előforduló, -számtalan különböző, főleg kisméretű, sejten kívül jelentkező idegen peptidjeit felismerő,- ellenanyag molekulák) az ezeket hordozó sejteket antigén-bemutató sejteknek nevezik. A T sejtek az antigén-bemutatásban, már az idegenek behatolási vagy megjelenési helyén is jelen vannak. Különböző idegenek peptidjei, eltérő MHC típusokkal együtt jelennek meg a sejtfelületen és más-más nekik is megfelelő T sejtcsoportokat serkentnek működésre.

§         MHC I molekulák, a vér tulajdonosának névjegyét, logóját is képviselik, minden magvas sejt felületén jelen vannak, így gyakorlatilag minden magvas sejt képes a T sejteknek antigéneket vagy peptideket bemutatni. Szerepük főleg a sejten belül jelentkező problémák bemutatásában, megoldásában van,

§         MHC II molekulák, antigén-bemutató szerepe hatékonyabb, csak bizonyos sejteken (pl. makrofágokon, B limfocitákon, dendrikus sejteken) vannak jelen, főleg a plazmában szabadon megjelenő, sejten kívüli, kisméretű antigének, idegenek bemutatásában játszanak szerepet). Makrofágok csak úgy tudják a kórokozót befalni, ha felületére már előzetesen odatapadnak a fajlagos ellenanyagok.

Különböző biológiailag aktív anyagok, melyeket a sejtplazmák granulumai (szemcséi) tartalmaznak. Pl. citokinek, oldott állapotú, nem antigén specifikus, több feladatot teljesítő molekulák. Sejtek közötti és sejtfelszín-sejtmag közötti „beszélgetés”-ben van szerepe. C-reaktív fehérje (CRP), azonnali immunválasz szereplője, működésbe lendíti a komplementrendszert és beburkolja a sejtmagtörmelékeket, így emészthetőbbé teszi azokat. Hisztamin, szerotonin stb. A limfociták különböző szerkezetét sem lehet a mikroszkópos vérképen felismerni, hogy ezek alapján tudjunk működésükre következtetni.

A sejtes-molekuláris (adaptív) immunválasz több szakaszra oszlik:

Az azonnali akut válasz: felismeri az idegen, vagy megváltozott saját anyagokat (antigéneket), de saját élő és ép anyagait is, melyekre nem reagál. Nem saját anyagaira, leginkább örökletes lehetőségeivel, sejtjeivel azonnal működésbe lép. Az azonnali működés szereplői a különböző fehérvérsejtek, makrofágok, azaz falósejtek, dendrikus azaz lábas sejtek, természetes ölősejtek (NK sejtek), hízósejtek, valamint az általuk termelt folyékony anyagok és a komplement rendszer. A működés folyamata:

§         Az idegen (antigén) bemutatása: az idegent bemutató sejtek (macrophagok, monocyták, dendrikus sejtek, B limfociták) felszínének kis jelfogó antennái, receptorai (MHC II. speciális immunfehérje molekulák), felismerik a kórokozók még ősidőkből származó felületi molekuláinak nem specifikus közös mintázatát.

§         Bekebelezik, az idegen anyagot és feldarabolják kis rövid peptid darabokra, melyeket pontosan lemásolva és sokszorosítva, közszemlére helyeznek, rátapasztva felszínének MHC II molekuláira. Ezzel értesítik a támadásról az azonnali válaszban szereplő többi sejtet, melyek felületük jelfogó antennáival ( MHC II) veszik az üzenetet.

§         Ezek a sejtek, hasonló de különböző módszerekkel, ellenanyag-termeléssel, más folyékony anyagokkal és a szervezet komplement rendszerének azonnali beindításával (kompletálják azaz teljessé tesznek bizonyos kötéseket) megkísérelik az idegen anyagok felszámolását. Ez az összműködés az esetek többségében minden kórokozót képes azonnal, már a helyszínen és többnyire észrevétlenül elpusztítani.

§         Amennyiben ez nem sikerül, a makrofágok és lábas sejtek a kórokozót a legközelebbi nyiroksejtbe szállítják, ahol a keringés lassúbb. Itt nyugodtabb körülmények között érintkezésbe tudnak lépni, értesülésüket át tudják adni az adaptív immunválasz elemeinek.

 

Adaptív (alkalmazkodó) immunválasz: Az azonnali válasz szereplői a továbbiakban is együttműködnek a védekezés következő lépésével, a „pontosan a feladat megoldására szabott,” azaz adaptív védekezés elemeivel – az érintett nyiroksejtek, megfelelő Th1 és Th2 főtípusokkal. Közülük a Th1 típusúak a sejtközvetített immunválaszért felelős, folyamatos védelemhez szükséges, változatos működésű limfociták, a Th2 típusúak a citokinek termeléséért és az ellenanyagok által közvetített válaszért felelősek. A két sejttípus működésének együtthatására osztódni kezdenek az érintett nyiroksejtek, a B limfocitákból keletkező plazmasejtekben megindul a folyékony immunglobulinok termelése, más sejtek és folyékony peptidek előállítása. Mindezek megfelelő mennyiségben és minőségben, pontos időben történő belépését a védekezés folyamatába, karmesterekként ez a két sejttípus vezényli.

A működés vázlatos folyamata:

A makrofág megeszi a baktériumot, annak fehérjéi kis peptidlácokká, peptidekké töredezve a makrofág felületére kihelyeződnek és rátapadnak annak MHC II receptoraira. Ugyancsak rátapadnak a B limfociták – a T lymfocyták ellenanyagokat termelő formájának-, a felületének MHCII receptoraira, jelfogó antennáira is. Amikor a T segítő sejt ugyanazt a peptideket (baktérium-összetevő darabkákat) észleli a makrofágok és B limfociták felületén, beindítja a B sejtek szerkezeti átalakítását plazmasejtekké. Ezek osztódása a következőkben úgy alakul, hogy az idegen (antigén) megsemmisítéséhez szükséges, megfelelő minőségű és mennyiségű specifikus ellenanyagot tudjanak előállítani.)

Ellenanyagok, antitestek (immunglobulinok: IgM, IgG, IgA, IgE) termelése: A stimulált B sejtek, plazmasejtek ismételt sejtoszlásokon és differenciálódásokon mennek keresztül, hogy megfelelő számban és minőségben kialakíthassák a behatoló idegen különböző fehérje-összetevőire specializálódott ellenanyagokat előállító csoportokat. Az ellenanyagok gyártása alap sablonok alapján készül, majd „gyártási folyamaton” megy keresztül, ahol a szerkezet kerete változatlan marad, de a végső forma különböző kémiai és sejtüzenetek alapján változatos. Az ellenanyagok feladata az idegen felismerése és megjelölése a „kivégzésre”. A kórokozók számához mért, megfelelő mennyiségű, általuk termelt antitestek, ellenanyagok a baktériumokhoz kötődnek és a vérsavó, alkotórészével az ún. „komplement”-tel keverten, kiegészítik (vagyis kompletté, teljessé teszik) a reakciót. Ezzel megkönnyítik az idegenek megemésztését, de közvetlenül is megölik a baktériumokat, valamint az idegen vagy idegenné váló anyagokat.

Amennyiben a makrofág belülről megtámadott vagy átalakult saját sejtekben zajló folyamatokról ad értesítést, felületén a feldolgozott idegen molekuláját az MHC I receptoraihoz ragasztja. Amikor egy arra haladó citotoxikus (sejtmérgező) T sejt észleli, összekapcsolódik azzal. A kapcsolat odavonzza, és működésbe hozza a segítő T sejtet, miután a citotoxikus T sejt is működésbe lendül és elpusztítja a beteg sejtet. Ezek után az ebből felszabaduló idegen protein darabkák újraindítják a folyamatot.

Amennyiben, az idegen semlegesítése megtörtént, a romok eltakarítását ismét az azonnali válasz szereplői végzik. Vagy ha ez nem sikerül, sejtekkel körülvéve elhatárolják a szervezet ép részeitől.


Vissza