Kóros immunválasz, allergia. Kialakulásában, számtalan anyag szerepelhet. A kiváltó tényezőkre vonatkozó ismereteinket röviden talán úgy határozhatnánk meg, hogy az allergizáló anyagnak (allergénnek) mindenképen tartalmaznia kell vízben oldódó fehérjét vagy akár annak csak egy kis összetevőjét (epitópját). Egy fehérjeféleség vagy összetevő része nemcsak az allergiát eredetileg kiváltó anyag összetevője lehet, de más anyagokban is előfordulhat (pl. élelmiszerben, gyógyszerben, műanyagban, levegőben), esetleg más anyagokra rárakódva (pl. pollen, füstgáz, utcapor) juthat a szervezetbe. Utánpótlása is mindig kívülről, a környezetből érkezik. A szervezeten belül nem szaporodik Az allergiás reakció tehát minden anyaggal szemben kialakul, ami a kiváltó epitópot vagy fehérjét tartalmazza és a környezeti káros hatások következtében sérült, egyedi külső határon keresztül lép be a szervezetbe. A reakció lefolyása az egyedi szervezetek öröklött és szerzett, sejtes–molekuláris védelmi felkészültségén keresztül zajlik. Tehát, amikor a szervezet először találkozik a kiváltó anyaggal, annak felületét, vagy részleteit azonosítja. (lásd. Azonnali akut válasz) Utána a rendszer T sejtjei belefognának az azonnali eltávolításba, de felismerik, hogy az allergén fehérje vagy fehérjéhez kötött anyag, ami specifikus, de a szokványos ellenanyagoktól eltérő típusú,  IgE ellenanyagok termelését indítja be. Ezeket erősen vonzzák az azonnali válaszadásban részt vevő hízósejtek, melyeknek a felületére tapadnak. Eddig a folyamatot érzékenyítésnek, szenzibilizálásnak nevezik és a szervezetben tünetek nélkül, észrevétlenül megy végbe, bár a válaszadás „kisiklott”.

Ezt a megoldást, észlelhető tünetek nélkül, a védelem – az allergénnel való találkozás alkalmával – egyszer, kétszer, sőt többször is megismételheti. Ennek a lehetőségét számtalan tényező befolyásolja (segíti vagy gátolja), amíg az allergiás válasz már érzékelhető tüneteiben is kialakul.

Amikor a kiváltó anyag, az allergén ismét bekerül a már eléggé érzékennyé vált szervezetbe, ott azonnal össze tud kapcsolódni a reakciókész hízósejtek felületén, a szerkezetéhez pontosan illő (mint kulcs a zárba) IgE ellenanyagokkal. Kapcsolódásuk hatására a (főleg határfelületeken – bőr, nyálkahártya, nyirokcsomó – előforduló) hízósejtek belsejében tárolt és ott állandóan termelődő, sejtmérgező hatású bioaktív anyagok ürülnek ki. Ezzel beindulnak az allergiás folyamat láncreakciói. A hisztamin hirtelen kialakuló és gyorsan – 15–2O perc alatt – lezajló hatása erős (pl. halált is okozható anafilaksziás) vagy gyengébb gyulladásos tünetekhez (pl. köhögés, könnyezés, viszketés) vezethet. Ennek hatására azonnal odasereglenek a sérült és elhalt sejtek és más káros anyag eltakarításhoz szükséges fehérvérsejtek. Közöttük a vérben már az érzékenyítés folyamata alatt is felszaporodott bazofil és eozinofil sejtek, melyekből újabb mérgező anyagok, – sok más közvetítő anyaggal együtt – segítik az allergén azonnali megsemmisítését. Azonban a gyulladásos folyamat szétterjedésében, esetleg idültté, krónikussá válásában is szerepet játszanak. Az allergiás gyulladások mindig a szervezet környezeti hatásokra érzékeny, sérült behatolási felületein, határain vagy azok közvetlen közelében (bőrön, nyálkahártyákon) alakulnak ki és válnak alkalmilag távolabbi határ felületen is általánossá.

Szakmai és statisztikai vizsgálatok alapján az allergiás betegségek öröklésére nem vonatkoztathatók általános szabályok, mert kialakulásukban a genetika szabályai mellett környezeti tényezők és a nemi hovatartozás is szerepet játszik.


Vissza